A fizikusok háromszáz éve azon dolgoznak, hogy megtalálják az anyag alapját, annak alkotóelemeit, de minél mélyebbre értek, annál jobban összezavarodtak. Minél mélyebbre ástak, annál kevesebb és kevesebb szilárd anyagot találtak, egyre kevesebb volt az anyag maga. És mikor tényleg ráakadtak az anyag forrására, egyszerűen nem tudták elhinni, mert az minden addigi elképzelésüknek ellentmondott. Nem is anyag volt, hanem egyszerűen energia. Az energia nem anyag. Nincs tömege. Nem látható. Csak a hatását észlelheted, az energiát közvetlenül sohasem. 

Eddigton 1930-ban azt mondta, hogy eddig az anyagot kerestük, de most már minden újabb felfedezés arra utal, hogy nincs is anyag. Sokkal inkább a gondolathoz hasonlít, semmint valami megfogható, szilárd dologhoz.
Buddha meglátásai hirtelen ismét nagyon fontossá váltak, mert Buddha ugyanezt állította az emberi testtel, az emberi test anyagával kapcsolatban.

A fizikusok az objektivitás oldaláról próbáltak az anyagba hatolni, hogy megtudják, miből áll, vagy mik alkotják, de nem találtak semmit. Csak az abszolút ürességet. Buddha pedig ugyanezt fedezte fel belső felfedezőútján. Ő azt szerette volna megtudni, hogy ki van  obabenn, próbálta megtalálni önmagában az emberi tudatosság lényegét, de minél mélyebbre hatolt, annál inkább megbizonyosodott róla, hogy odabenn, csak ürességet talál. És amikor egyszer csak elért lénye legbenső magjáig, ott valóban nem volt már semmi. Minden eltűtn. A ház üres volt. De e körül az űr körül létezik a mindenség. Az üresség a lelked. Ezért Buddhának egy új szót kellett alkotnia, egy szót amely azelőtt nem létezett. Amikor felfedezel valami újat meg kell változtatnod a nyelvet is. Új szavakat kell alkodnod, mert új igazságokra leltél, és az új szavak már nem képesek a régi igazságokat körülírni. Buddhának tehát alkotnia kellett egy új szót. 

Indiában az emberek mindig is hittek a lélek, az atma létezésében, de Buddha rájött, hogy nincs lélek, nem létezik az atma. Új szót alkotott, hát: anatta. Anatta azt jelenti: "én nélküliség". Te nem vagy, csak úgy tűnik, mintha léteznél. 

Még ha meg is érted az elméddel, akkor is, szinte lehetetlen elhinni. Nem léteznél? Annyira magától értetődőnek veszed létezésed. És mindig feltehetsz ostoba kérdéseket:
Wu császár Kínában rögtön azt kérdezte Bodhidharmától.
- Ha azt mondod, hogy te nem vagy, és semmi sincs, és a bensőd lényege az maga az üresség, akkor ki az a fickó, aki itt áll előttem, és hozzám beszél? 
Bodhidharma vállat vont és ezt válaszolta:
- Nem tudom

Senki sem tudja. Buddha szerint senki sem tudhatja, mert az nem valami anyagi dolog, amivel találkozni lehet. Sokkal inkább anyagnélküliség, amihez nem érhetsz hozzá, amit nem foghatsz meg. Buddha ezt feleszmélésnek hívja: amikor ráeszmélsz, hogy a legbenső ürességet nem lehet megismerni, mert az megismerhetetlen, akkor felébredett ember lesz belőled.