Ezen a napon minden cselekedetünk - gondolatunk tízmilliószorosan hat, éppen ezért tudatosságra van szükségünk, hogy a minket körülvevő koncentrált energiákat a lehető leghatékonyabban használjuk fel, fogjuk be vitorlánkba.

A tibeti kultúrában "nagy" Buddha (Dharmacsakra) napokat hívják 10 milliószoros napoknak. Sorrendben az első holdhó 15., negyedik holdhó 15., hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó, egyben a tibeti újév első napja. Évente négy ilyen nap van a tibetiek szerint. Ez most a harmadik.

Mire érdemes odafigyelni a nap folyamán?

1. Kerüld a negatív érzéseket, gondolatokat, ha bármi atrocitás ér a nap folyamán, azt ne vedd fel, rázd le magadról és menj tovább
2. Próbálj egyensúlyba - harmóniába kerülni. Ezt segítheti egy meditáció, egy masszázs, vagy egy kellemes fürdőzés illatos mécsesekkel, nyugtató zenével
3. Fejezd ki háládat azért amid van, amit kaptál, mindenért ami megadatott számodra, ami által több lettél.
4. Legyenek benned pozitív érzések, gondolatok, gondolj arra amit elszeretnél érni - erre még később visszatérek
5. Tegyél valami pozitívat, önzetlent
6. Végezz energianövelő gyakorlatokat, ez lehet sport, csakra meditáció, kundalíni emelő gyakorlatok

Ajánlott egész nap szem előtt tartani elérendő céljainkat, vágyainkat (készíthetsz listát is) és ezt úgy megélni, mint ha már meg is történt volna. És ez itt a kulcs, a fondorlat, a varázslat ugyanis azáltal, hogy vágyad netovábbját a jelenben megéled (ez lehet egy új ház, szerelem, egészség, anyagi bőség - a variációk tárháza végtelen) és nem csak, hogy megéled, de hálát adsz érte, megköszönöd és átérzed minden porcikáddal a beteljesülést, az univerzum erre reagálni fog és működésbe lép. Ez a teremtés receptje. Ezt megteheted bármikor, de ezen a kivételes napon mindez 10.000.000-szorosan fog működni, neked, éred.

(A teremtő meditáció alatt érdemes elégetni egy szantál füstölőt, és meggyújtani egy fehér mécsest - gyertyát, melyek felerősítik a teremtő energiák áramlását az univerzum felé)

Éld meg a mát és teremtsd meg a jövődet!!

Namasté

Rejtő Dávid

Egy fiatal szamuráj beleszeretett az ura feleségébe. Amikor a férj rajta kapta őket, az ifjú önvédelemből leszúrta őt, és egy távoli tartományba menekült. Hiába keresett munkát, így hát útonálló lett belőle. Egyik reggel aztán hirtelen rádöbbent, hogy mit tett az életével. Őszintén megbánta minden gaztettét, és hogy jóvátegye bűneit, eltökélte, hogy ezentúl csak jót fog cselekedni.

Nem sokkal ezután,amikor egy meredek sziklafal fölötti veszélyes úton baktatott, amely sok ember halálát okozta, elhatározta, hogy alagutat ás a hegyen át. Nappal ételt koldult, éjszakánként pedig egyre csak ásott. Így telt el 30 év. Az alagút már 600 méter hosszú volt,és csak pár hónapnyi munka maradt hátra, amikor egyszer csak elébe állt egy fiatal szamuráj, Kacuó, hogy megtorolja apjának, annak a nemes embernek a halálát, akinek az életét sok évvel korábban Zembu oltotta ki. Zembu rezzenéstelenül állt Kacuó kivont kardjával szemben, és így szólt:

- Boldogan neked adom az életem, ha megengeded,hogy előbb befejezzem a munkámat.

Így hát Kacuó türelmetlenül várakozott a következő hónapokban, amíg Zembu csak ásott és ásott.
A fiatalember belefáradván a semmittevésbe és látván, hogy közeledik a munka vége, beállt segíteni az öregnek. Ahogy egymás mellett dolgoztak, Kacuó egyre jobban kezdte tisztelni az idős férfi kitartását és szilárd jellemét.
Végül elkészült az alagút, amelyen az utazók immár biztonságosan átkelhettek.

Zembu ekkor odafordult az ifjú harcoshoz:

- Most már kész a munkám.Levághatod a fejemet.

Ekkor könnyek szöktek Kacuó szemébe:

- Hogyan fejezhetném le tanítómesteremet?

Egy nyugodt pillanatban merüljön alá fényes belső világába. Képzeljen maga elé egy tükröt, és nézzen bele. Lássa saját magát, a testét. Ki az, aki látja ezt a testet, és ezt kérdezi: ez az én testem? Aki ezt kérdezi, az én magam vagyok. Én tehát nem vagyok azonos a testemmel. Én az vagyok, aki használja ezt a testet, aki birtokolja ezt a testet.

Most megfigyelem a gondolataimat. Ezek az én gondolataim, én tehát nem vagyok azonos a gondolataimmal. Nem vagyok azonos az értelmemmel, aki gondolkodik - én a gondolkodó vagyok. Amint abbahagyom a gondolkodást, csend uralkodik a fejemben. Azt akarom, hogy gondolataim lecsendesedjenek - csak vagyok. Felismerem, hogy én határozom meg, akarok -e gondolkodni vagy sem, és azt is, hogy min és mikor gondolkodom.

Most az érzéseimre irányítom a figyelmemet. Belátom, hogy az érzéseim is hozzám tartoznak, de nem vagyok azonos velük. Érzem az érzéseimet, tudatosan átélem őket, de én döntöm el, melyiket engedem az útjára, melyiken akarok változtatni. Én irányítom őket, és én határozom meg a kedélyállapotomat. Az vagyok, aki van.

Most tudatosítom magamban a tudatalattimat, vagyis felismerem, hogy rendelkezem vele. Amint ráirányítom a figyelmemet, felismerem, milyen sok hatás, viselkedésminta, benyomás és tapasztalat befolyásolja az életem. Valódi önmagamnak azonban nincs semmi köze ezekhez. Az vagyok, aki eldönti, azonosulok-e (hibás) elképzeléseimmel, elfogadom vagy megváltoztatom őket. Az vagyok, aki a már belém rögzült programokat megtartja, kitörli vagy megváltoztatja, de sem a programmal, sem pedig a tudatalattimmal nem vagyok azonos. Az vagyok, aki mindezt meghatározza, aki van.

Most újra megnézem a testem, és felismerem, hogy bár a testem megbetegedhet, én nem. A tudatomban keletkező diszharmónia testi betegségekben ölt formát. Én azonban vagyok, és nem leszek sem beteg, sem öreg, sőt meghalni sem tudok. Egészséges vagyok, erős és eleven - vagyok.

Tudatosítom magamban a stresszt, és felismerem, hogy csak akkor lehetek stresszes, ha nem önmagam vagyok, illetve ha nem önmagam cselekszik, hanem az értelem, ami mindig túl sokat akar egyszerre. Amint rálelek belső harmóniámra, és a létből kiindulva cselekszem, a stressz is elkerül. Ebből az álláspontból tekintek cselekedeteimre. A valódi öntudat állapotában felismerem, mit kell tennem, és mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő módon cselekszem. A megélt időhöz és a munkaidőhöz való viszonyomat is megvizsgálom, és belátom, hogy ha az értelem irányítja az életem, aránytalanul sok erőre van szükségem, és csak kis eredményeket érek el. Az öntudat állapotában a dolgok a saját útjukon haladnak, és minden magától történik - a siker is.

Most megvizsgálom a személyiségemet, és felismerem, hogy az csak programjaim, viselkedésmintáim és az ezekből keletkezett tulajdonságaim eredményeként született. Én nem vagyok azonos a személyiségemmel, hiszen bármikor megváltoztathatom a tulajdonságaimat: kitörölhetem azokat a programokat, amelyek nem tetszenek, és újakkal helyettesíthetem őket. Az vagyok, aki eldönti, változtat-e mindezen.

Most önértékelésemre irányítom a figyelmemet, és felteszem magamnak a kérdést, hogy tudatában vagyok-e önmagamnak. Csak úgy tekintek magamra, mint "kis énemre", vagy személyiségemre, vagy valóban tudatában vagyok saját magamnak? Megpróbálok a fal mögé nézni, megszabadulok a látszattól, és érzem valódi lényemet, érzem, ki vagyok valójában.

Az vagyok, aki van. Tisztában vagyok azzal, hogy vagyok, és önmagamként élek, akként az emberként, aki valójában vagyok. A hétköznapokban is önmagamként, egy időtlen létezőként élem meg magam. Átélem, ahogyan beosztom az időmet, ahogyan kezdem a napot, ahogyan dolgozom, és ahogyan időt szánok a nyugalomra, a csendre, a szemlélődésre, az ötletekre. Felismerem kortalanságomat - vagyok, voltam, és mindig is leszek. Egy tulajdonságoktól mentes létező vagyok, ugyanakkor minden tulajdonság bennem van, és arra vár, hogy tudatomra ébredjek, és átvegyem az örökségem. Akként az emberként, aki valójában vagyok: önmagamként!

Forrás: Kurt Tepperwein

Indiában dhóbínak hívják a mosóembereket. Egy napon az egyik dóbhí szokás szerint feltornyozta az összes mosnivalóját a szamarai hátára, és elindult velük a folyóhoz, hogy munkához lásson. Útközben látta, amint egy vadász lelőtt egy nőstényoroszlánt, lenyúzta a bőrét, aztán elment. A dóbhí észrevette, hogy terhes volt az oroszlán. Megmentette hát a kölykét, és felnevelte.

Amikor elég nagy volt már az oroszlánkölyök, a dóbhí engedte, hogy a szamaraival szaladgáljon és játsszon. Egy idő után elkezdte felmálházni a fiatal oroszlánt mosnivalóval, hogy a szamarakkal együtt levigye a folyóhoz. Így hát az oroszlán úgy nőtt fel, hogy szennyest szállított a hátán, és úgy bántak vele, mint a szamarakkal.
Egy napon egy éhes oroszlán jött ki a dzsungelből, és meglátta a folyóparton legelésző szamárcsapatot. Az oroszlánok szeretik a szamárhúst. A szamarak között azonban megpillantott egy ifjú oroszlánt, aki a füvet legelte. A vadászó oroszlán nem hitt a szemének.

Előugrott, és szembenézett a fiatal oroszlánnal, hogy megkérdezze, mi baja van. Az viszont a szamarakkal együtt nagy ijedten elrohant, hogy elbújjon a bokrok között.
Végül a nagy oroszlán elkapta a kisebbet, aki kínjában sírva fakadt, és felkiáltott:
- Ó, kérlek, Oroszlán úr, ne egyél meg! Hadd menjek vissza szamártestvéreimhez!
A nagy oroszlán így válaszolt:
- Miről beszélsz? Te oroszlán vagy!
- Ó, nem, uram. Én szamár vagyok. Kérlek, engedj el!
Ekkor a nagy oroszlán nyakon csípte a kisebbet,
és levonszolta a folyóhoz.
- Nézz csak a vízbe! Látod az arcunkat? - Igen! - felelte a fiatal. - Ugyanolyan. - Akkor most nyisd ki a szád, és ordíts!
A fiatal oroszlán pedig kinyitotta a száját, és
oroszlánüvöltést hallatott.

A fizikusok háromszáz éve azon dolgoznak, hogy megtalálják az anyag alapját, annak alkotóelemeit, de minél mélyebbre értek, annál jobban összezavarodtak. Minél mélyebbre ástak, annál kevesebb és kevesebb szilárd anyagot találtak, egyre kevesebb volt az anyag maga. És mikor tényleg ráakadtak az anyag forrására, egyszerűen nem tudták elhinni, mert az minden addigi elképzelésüknek ellentmondott. Nem is anyag volt, hanem egyszerűen energia. Az energia nem anyag. Nincs tömege. Nem látható. Csak a hatását észlelheted, az energiát közvetlenül sohasem. 

Eddigton 1930-ban azt mondta, hogy eddig az anyagot kerestük, de most már minden újabb felfedezés arra utal, hogy nincs is anyag. Sokkal inkább a gondolathoz hasonlít, semmint valami megfogható, szilárd dologhoz.
Buddha meglátásai hirtelen ismét nagyon fontossá váltak, mert Buddha ugyanezt állította az emberi testtel, az emberi test anyagával kapcsolatban.

A fizikusok az objektivitás oldaláról próbáltak az anyagba hatolni, hogy megtudják, miből áll, vagy mik alkotják, de nem találtak semmit. Csak az abszolút ürességet. Buddha pedig ugyanezt fedezte fel belső felfedezőútján. Ő azt szerette volna megtudni, hogy ki van  obabenn, próbálta megtalálni önmagában az emberi tudatosság lényegét, de minél mélyebbre hatolt, annál inkább megbizonyosodott róla, hogy odabenn, csak ürességet talál. És amikor egyszer csak elért lénye legbenső magjáig, ott valóban nem volt már semmi. Minden eltűtn. A ház üres volt. De e körül az űr körül létezik a mindenség. Az üresség a lelked. Ezért Buddhának egy új szót kellett alkotnia, egy szót amely azelőtt nem létezett. Amikor felfedezel valami újat meg kell változtatnod a nyelvet is. Új szavakat kell alkodnod, mert új igazságokra leltél, és az új szavak már nem képesek a régi igazságokat körülírni. Buddhának tehát alkotnia kellett egy új szót. 

Indiában az emberek mindig is hittek a lélek, az atma létezésében, de Buddha rájött, hogy nincs lélek, nem létezik az atma. Új szót alkotott, hát: anatta. Anatta azt jelenti: "én nélküliség". Te nem vagy, csak úgy tűnik, mintha léteznél. 

Még ha meg is érted az elméddel, akkor is, szinte lehetetlen elhinni. Nem léteznél? Annyira magától értetődőnek veszed létezésed. És mindig feltehetsz ostoba kérdéseket:
Wu császár Kínában rögtön azt kérdezte Bodhidharmától.
- Ha azt mondod, hogy te nem vagy, és semmi sincs, és a bensőd lényege az maga az üresség, akkor ki az a fickó, aki itt áll előttem, és hozzám beszél? 
Bodhidharma vállat vont és ezt válaszolta:
- Nem tudom

Senki sem tudja. Buddha szerint senki sem tudhatja, mert az nem valami anyagi dolog, amivel találkozni lehet. Sokkal inkább anyagnélküliség, amihez nem érhetsz hozzá, amit nem foghatsz meg. Buddha ezt feleszmélésnek hívja: amikor ráeszmélsz, hogy a legbenső ürességet nem lehet megismerni, mert az megismerhetetlen, akkor felébredett ember lesz belőled.

1. Ifjú, ha fölcsöpörödtél, és hevesen ver szíved, lányra nézve ha úgy érzed, mintha zsákot szorítanának melledre, tudhatod, szerelembe estél!

2. Közeledj a leányhoz, de ne lüttyőn, ne málén, ne is kakaskodva, hanem szép szerrel. Keresd egyedüllétében, úgy szólítsd meg. Közönséges szóbeszédből kerekíts az ő dicséretére. Méltasd szép orcáját, kecses járását, szeme ragyogását, hanga csöngését.

3. Ne ugorj neki hatra vakra! Inkább beszélj madarakról, virágokról. Megláthatod mennyi lélek árad belőle. Válaszaiból megtudod, hogy azok csak bűk meg bák e, vagy lelke nyitott kapuján fény árad e kifelé! Nagy kincs ám a mesékben élő lelkű leány!

4. Ha tüzes leányra vágyól, aki alatt kiég a gyöp ha reá ül, ne hidd, hogy az ilyen, akit nyaggathatsz nyakló nélkül! A forróvérű leány belebetegszik ha csak nyaggatják. Ameddig nincs teljes bizalma, vagy fél a gyerektől, nem enged meg neked annyi mindent mint a hűvösebb vérű, vagy simogatásra, gyúrásra nyugalmat lelő nőszemély. A járatlan férfi azt hiszi, húha, ezek aztán de hevesek! Épp nem azok, de könnyen játszanak a legénnyel. Az ilyenek ráérnek kitárulkozni – azt mondják róluk: erkölcsösek! Ez a fajta ritkán veszti el a fejét – az ilyen játszik a legénnyel és megfogja férjnek a legmegfelelőbbet. Ne morcoskodj ezért, ha a leány mancsodra üt, s azt mondja: ne tapogass végnélkül! Ha az ilyen leány bizalmát leli benned, akkor tudod meg igazán, milyen a menny béli boldogság – légy tehát türelemmel.

5. Ha már messzire jutottál vele, ne kapd el, ne csípd le, hanem mondd neki: igen kívánlak, engedd hogy kigomboljalak, megemeljem szoknyádat. Mondd neki, szereted, vond magadhoz, csókold meg szemét, száját, orcáját, nyakát, gyöngéden, illetődötten. Ha megemelheted szoknyáját, térdelj elébe, szídd magadba szagát, csókold meg ágyékát, mert virág az ő teste, titkos értelmű rózsa.

6. Ne gyurmáld emlőit, nem kovász az! Gyöngéden, értelmesen foglalatoskodj azokkal.

7. Mosakodj alaposan! A büdös legényre azt mondják: rohatt répa. Ennek okáért ne bűzölögjön pofád, lábad, alfeled!

8. Ne csábíts leányt szórakozásra! Csábításból ha szerelmet hazudozol, boldogasszony átka ront meg, mintha gyújtogatnál!

9. Nem minden leány gyöngéd. Akad szép számmal durva is. Az ilyent hagyd meg a hasonszőrű kannak. Vicsorgassanak egymásra, mint a dühödt kutyák. Az ilyennek ha szépet mondasz, röhög vihorászik.

10. Kerüld az idétlen nőszemélyt is. Azt aki minden szavad után az anyjához, meg barátnéhoz szalad, amelyik nagydobra veri a viszonyt – sikítozik, ha hozzáértél. Azért sikítozik, hogy ország-világ tudja meg, őt te kerülgeted. Ezek igen egyszerűre szabott lelkek. Ha te magad valaki vagy, adsz magadra, igyekezzél gyalult családból házasodni, mert lehetsz tudó, bácsa, táltos, garabonc, kiváló bárminémű művességben, tudományban, családod feleséged magasságán reked. Amilyen az asszony, olyan a család!

11. Ha leány veled szerelembe esvén megadja magát, úgy térdelj elébe, mintha imádkoznál. Mert istenek teremtő műhelye az ő teste! Teremtés titkába vonatsz be az ő lába között. Áhítattal, istenfélelemmel nyúlj ezért hozzá, ne gyöngén, nyavalyásan, hanem gyöngéden, mintha szirmát könnyen hullató virág volna, mintha magvát hullató búza volna kánikulában.

12. Előtte mosakodj meg, utána mosakodj meg, mondj köszönetét és másnap kedveskedj ajándékkal!

13. Ne szűrd össze a levet hozzád nem illővel. Alkalomra se, mert az alkalomból keserves élet lehet! Ennek sok csínja-bínja van. Semmiképpeg sem vezet jó házassághoz, ha egyikük lassan lohad a szerelemben, a másik gyorsan, ha egyikük korán-, másikuk későn kelő, egyikük álmatlan, másikuk nagy alvó, egyikük húsos, másikuk tésztás, egyikük kuporgató, másikuk szertelen, egyikük marhaétkű, másikuk madárétkű.

14. A leány után koslató férfi mutatkozzék a lányos háznál! Kéredzkedjék bé, ha már biztosra veszik, hogy egymásnak valók volnának. Ez jó út, az alapos ösmeretség útja. Így világosodik meg, minő ember is a férfi, így világosodik meg, minő család a leányé. A férfi megmutatja mit tud, milyen étkű, meg miegymás. A leány is színt vall akaratlan, mégha fölcsöngetyűzetlenül is bolondító, akkor tényleg az. Lakva ösmerik meg egymást az emberek.

15. Mindettől még nem okvetlen jó szerető. Csak ha hetedszerre is bevált, akkor az. Annak bizonyítása pedig adassék meg neki!

16. A szerelem virágokkal megrakott szekérhez hasonlatos, de ha nincsen rúdja, nem jut célba! Mert noha a lélek rezdülése igen fontos, meg minden abból következik, de következzék, és következzék alaposan, élvezetesen! A szeretkezésben kezdő nő suta, a kezdő férfi ügyetlen. Az igencsak fölajzott férfinál hamar vége van, az igencsak fölajzott nő bőre tágul. Ezért ne ítélkezz a fölött, kinek szeme szerelem éhségétől kopog! Mert az elhamarkodott ítélet. Ne mondd a nőnek, ej no, de kiadós vagy! – Mert csak kiéhezett. Ha nem az volna, talán belegebednél, míg bejutsz! Ha többször egymással – akkor mindenre fény derül.

17. A fehérnép épp úgy vágyakozik, mint a férfinép, sőt alaposabban, csak másként melegszik, másként hűl, ezért az öregebbek okítsák meg efelől a kislegényt. Az ifjú ügyeljen a nő szeme rebbenésére, ajka ívelésére, teste mozdulataira, hogy az Őt megelőzőleg elérje a gyönyör tetejét. Ha meg utána ő elérte, ne forduljon le róla, hanem babusgassa továbbsimogatással, kedves szóval! A szerelem szeretkezésestül égi eredetű.

18. Vonzalomban fontos a szem gyönyörűsége, vonzalomban fontos a tapintás gyönyörűsége, vonzalomban fontos a szavak gyönyörűsége, vonzalomban legfontosabb az orr gyönyörűsége, a szag. A bika orra szagra tágul, az eb szagot követ. Szaglásunk dönti el, kihez vonzódunk, kit kedvelünk. Szagra gerjed az ember hímje is. A természetes szagba ha mocsok bomladéka elegyedik, taszít, a vágyakozó tiszta nő szaga vonz, bolondít.

19. Ne vedd szájadra oktalanul, úton útfélen a szeretkezés szavait, de a szerelmesek egymás között nevezzenek mindent nevén. Az érzelem számít – akiknek a szeretkezés nem vétek, azoknak szépek a hozzá való szavak.

20. Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől, amiről még nem tudod, gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert az visszahat rá a lélek szárnysuhogásával.

21. A nő, ha virágzik, – ez havonta esik – többnyire nem akar. A férfi ilyenkor ne nyaklassa – akkor se, ha gondja van, bánata. Két, vagy több feleség, szerető, erre nem orvosság, mert idővel ízük, szaguk kiegyenlítődik, és általában egy időben virágoznak. A férfi ember ilyenkor maradjon parlagon. Ereje így újhodik. Az ember fajzat eképpen alkottatott.

22. Ha feleséged, vagy szeretőd teherbe esik tőled, és meglep ennek hírével, mutasd örömödet, vagy mutass örömöt, akkor is ha hideg futkároz hátadon! A férfi sohase morogjon, ne fanyalogjon, mert a nő lelkéből szűre nyomban kitétetik. Minden férfi felesége, szeretője elcsábítható – habár nem is mindenkor és mindenki által -, ha az nője terhességét örömtelenül vette hírül. A nőnek az nagy élmény. Ha gyönyörén osztoztál vele, osztozz ebbéli örömén is! A magzat közös magzat és nőd kitüntetett azáltal, hogy tőled fogant.

23. Torkold le anyádat, ha feleséged ellen lázit! Nem anyádnak, nem apádnak házasodsz! Azt mondják: házasodik. A férfi elmegy apjától-anyjától saját nőstényéhez, hogy avval családot alapítson.

24. Ne vigyél asszonyt anyád-apád otthonába. Ha nem költöznek saját udvarba, a nő családjába simuljon a férfi, ne fordítva. Az anyja házánál örökös a leány, napa házánál cseléd. Mentül butább a férfi anyja, antul inkább rajt hajt menyén, megkeserítené annak életét. Meg ipa-napa házánál nem is igen meztelenkedhet, nem virgonckodhat a menyecske.

25. Meztelenkedni, virgonckodni pedig fontos. Az asszony tegye magát, hogy a férfi szeme rajta legyen, mert csak akkor látják, ha nézik. Ha nem nézik, nem látják, mintha nem is volna.

26. A férfi holtáig udvarolja körül a nőt, és ha az kegyes volt hozzá, kedveskedjék neki ajándékkal.

27. Fiatal kor szerelme fiataloké, meglett kor szerelme megletteké, öreg kor szerelme öregeké. Mind három szerelem szívet üdítő a maga módján. Nagy korkülönbséggel ezért ne házasodj. Vén fejjel ne szerezz fiatal feleséget! Még mindig jobb, ha az asszony öregebb. Orcája megráncosodhat, de teste fönséges maradhat.

28. Szeretkezés előtt is, után is hideg vízben mosd meg, és ne járj szoros gatyákban. Így tovább maradsz férfi.

29. Nőstényeddel beszéld meg, mi jó neki, mi nem. Ha az ISTENEK-nek ez nem volna így tetsző, rendezhették volna a szaporodást másképpen, példának okáért szaporíthatnák az ember a muskátlihoz hasonlatosan.

30. Akinek titkolt szeretője van, mert másként lehetetlen, tekintettel erre, tekintettel arra, ne verje nagydobra viszonyát. Ne fektess feleségeddel közös ágyadba idegen nőt! Férjes asszony házában ne mulass, mert ha ottkapnak halálfia lehetsz. Mert ha tudja, sejti is a kapcsolatot, más sejteni, tudni, mint megélni! Aki házastársa ágyába szeretőt fektet, az nem csak csapodár szerető, hanem rossz élettárs is. Ha már ennyire nem kedvelik egymást, váljanak el isten hírével!
31. Ha több nőhöz van közöd, ne akard őket úgy összeboronálni, hogy együtt szeretkezzenek veled. Az csak szeretkezés, annak is csak te szerinted, mert ők talán viszolyognak egymás testétől, egymás szagától. Ha nőid ösztökélnek erre – csináld, de azt is tudhatod, hogy “legénymarcsákat” szeretsz. Mindent lehet, ami nem árt másnak, amit egyöntetűen mindannyian akarnak. Mindez szeretkezés. Szerelem csak kettességben fakaszt virágokat.

32. Ne ereszd széllé kettességtek titkait, akkor se, ha szétmennétek. A következőnek se újságold, hogy az előző ezt meg azt csinálta, így meg úgy művelte. Ha szép volt, zárd be szívedbe szép emlékként. A szerető viselkedését kibeszélni súlyos vétek. Legrondább, amikor férfiak italozva nőkről vihorásznak, akik bizalommal voltak hozzájuk. Ha érdekesség adódott és nem bír megállni benned, mondd el, de senkit se nevezz meg!

33. Ha asszonyt viszel, vidd vele gyerekeit is, mert aki gyerekes asszonyt szeret, az gyerekestül, kölyköstül-verebestül szereti őt. Ha így nem szereti, meg nem így szereti, nem szereti sehogyan sem, csak kívánja!

34. Lehetőleg ne sötétben szeretkezz! Sötétben a férfi nem látja kedvese orcáját, ajka pirosodását, teste ívelését, nem tud szeméből olvasni! A nő is látni akarja az ő szerelmese orcáját, látni mozdulatait.

35. A férfi figyelje kedvese, lélegzetét. Tapasztalt férfiakként: ha a boldogított nő negyedszeri magaslata összefolyik élvezete ötödszöri magaslatával – és nem sikíthat, megzavarodhat lélegzete, elájulhat, meg is halhat! Segítsd ilyenkor könnyed mozgáshoz, hogy teste ívbe emelkedhessék, – ne csókold, hogy sikíthasson, mert ösztöne ez. Teste hajlik, mint a szőlőkacs, sikongat. A férfit ez fölöttébb serkenti. A csöndesen élvező nőt hamar megunják, mert lelke faláról a visszhang nem hallatszik.

36. A nagyon forróvérű asszonyt, aki alatt kiég a gyöp, ha ráül, csak olyan helyen szeretgesd, ahol sikongathat. Föltéve, ha képes vagy belőle sikolyt csiholni! Ehhez nem ölögendő, hogy derék kan legyél, figyelmes szeretőnek kell hozzá lenned!

37. Szeretkezés után a férfi kecmeregjék föl és kedveskedjék itallal. Ez ősi szokás. Végezetül is mosakodjatok meg, külön-külön, vagy együtt, mert az is kéj lehet, öröm, boldogság. A férfi jól teszi, ha heréit hideg vízben mossa. Azoknak hideg köll – azért teremtettek csüngőre. A férfi így tovább férfi, s az jó, mert a vágy holtig kísért.

38. A szerelem nem csak ifiú népek jussa, öregeké is! Szeress, szerelmeskedj, szeretkezz! Mert istenektől van ez, az élet továbbviteléért. Ha szépen szerettél, szerelmeskedtél, szeretkeztél, leend mi agg korodban lelkedet melengeti és boldog leendesz avval, ki boldogsághoz segített. Ez a boldog élet titka gyerek kortól agg korig, bölcsőtől koporsóig, küszöbtől eresz aljáig. Három Ősünk így hagyá ránk, nagy táltosok, bölcs bácsák ekként taníták!

Forrás:
http://illuzio.cafeblog.hu/

Mullah Naszruddin egyszer egy történetet mesélt a gyermekének. A gyermek nem akarta, hogy apja abbahagyja, a mesélést, úgyhogy Mullah kitalált még egy mesét. A mese így szólt:

- Volt egyszer egy kukac, egy korán kelő kukac. Korán reggel a brahamamuhurtakor ébredt, mert a vallás és az erkölcs tanítói szerint korán kelni nagyszerű dolog. Pechjére épp arra repült egy korán kelő madár, aki szintén ezekben a vallálsos tanokban hitt, és elkapta.

A gyerek izgatottan kérdezte:
- És mi történt a másik kukaccal? Azt mondtad, volt egy korán kelő kukac – és a másik?

Mullah így válaszolt:
- Igen, ő egy későn kelő, lusta kukac volt. De neki is pechje volt: épp aludt, amikor arra járt egy kisgyerek és eltapsota.

A gyerek kissé zavarban volt és így szólt:
- De mi ennek a mesének a tanúlsága?

- A tanúlsága? Az, hogy sosem nyerhetsz – válaszolta Naddszurin.

Bármit is csinálsz, akár korán kelsz, akár későn, a végén úgyis elkapnak. Az egóra is ez teljesen igaz: nem nyerhetsz. Bármit teszel, légy erkölcsös vagy jó, ha ez az erkölcsösség és jóság az egóra épül, akkor úgysem nyerhetsz, mert már magadban hordozod a bukás magját. Szolgálhatod az embereket, szolgálhatod a társadalmat, de ha ez a szolgálat az egóból táplálkozik, nem győzhetsz. Milliónyi jó cselekedeted lehet, de amíg az ego jelen van, az úgy is megmérgezi az összest. Minden amit teszel, mérgezetté válik. Légy szerény vagy gazdag, vallásos vagy hitetlen, hívő vagy ateista, erkölcsös vagy erkölcstelen, bűnöző vagy szent – nem érdekes. Amíg az egó jelen van, nem győzhetsz, mert az ego a kudarc magja. De ha az ego eltűnik, legyőzhetetlenné válsz, hiszen többé nincs kit legyőzni. Teljes a győzelmed. Ez a zen legtitkosabb tanítása.

Forrás:
Osho: A fű nő magától

Meghatározott céllal és feladattal születtünk a Földre. Beteljesülést csak akkor érhetünk el, ha életfeladatunkat felismerjük elfogadjuk, és eleget teszünk neki. Életünk értelmét úgy ismerhetjük fel, ha a következő kérdéseket megválaszoljuk:

• Hová állított engem az élet és miért?
• Milyen korszakba születtem bele és miért?
• Mely országba születtem és miért?
• Milyen családba születtem és miért?
• Milyen barátokkal hozott össze az élet?
• Milyen körülmények között élek és miért?
• Milyen körülmények között kellene élnem?
• Mit tegyek, hogy ezt elérjem?
  
  
  
  

• Milyen krízisek - nehézségek közé sodort az élet?
• Hogyan „korrepetál" engem a sors: tanítások, betegségek, szenvedés, sorscsapás?
• Mi az igazi problémám?
• Mit akar általa megteremteni az élet?
• Mi az értelme?
• Milyen felismerésekre jutottam általa?
• Milyen következtetéseket vontam le belőle?
• Milyen következtetéseket kellene levonnom?
  
  
  
  

• Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteni?
• Hogy legyőzzem múltam?
• Hogy optimálisan megformáljam a jelent?
• Hogy a jövőben a ,kívánt végállapotot" elérjem?
• Mi az álmom?
• Milyen szerepet játszanék el szívesen az életben?
• Milyen helyzetben érezném magam legjobban?
• Milyen a „kívánság-önéletrajzom"?
• Mit kell tennem, hogy életemből mestermű legyen?
• Mit tenne egy mester - Buddha, Jézus - az én helyzetemben?
• Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy ugyanezt tegyem?
• Mikor állok készen arra, hogy azt tegyem, ami szükséges?

Forrás:
Kurt Tepperwein - A szellemi törvények