Mullah Naszruddin egyszer egy történetet mesélt a gyermekének. A gyermek nem akarta, hogy apja abbahagyja, a mesélést, úgyhogy Mullah kitalált még egy mesét. A mese így szólt:

- Volt egyszer egy kukac, egy korán kelő kukac. Korán reggel a brahamamuhurtakor ébredt, mert a vallás és az erkölcs tanítói szerint korán kelni nagyszerű dolog. Pechjére épp arra repült egy korán kelő madár, aki szintén ezekben a vallálsos tanokban hitt, és elkapta.

A gyerek izgatottan kérdezte:
- És mi történt a másik kukaccal? Azt mondtad, volt egy korán kelő kukac – és a másik?

Mullah így válaszolt:
- Igen, ő egy későn kelő, lusta kukac volt. De neki is pechje volt: épp aludt, amikor arra járt egy kisgyerek és eltapsota.

A gyerek kissé zavarban volt és így szólt:
- De mi ennek a mesének a tanúlsága?

- A tanúlsága? Az, hogy sosem nyerhetsz – válaszolta Naddszurin.

Bármit is csinálsz, akár korán kelsz, akár későn, a végén úgyis elkapnak. Az egóra is ez teljesen igaz: nem nyerhetsz. Bármit teszel, légy erkölcsös vagy jó, ha ez az erkölcsösség és jóság az egóra épül, akkor úgysem nyerhetsz, mert már magadban hordozod a bukás magját. Szolgálhatod az embereket, szolgálhatod a társadalmat, de ha ez a szolgálat az egóból táplálkozik, nem győzhetsz. Milliónyi jó cselekedeted lehet, de amíg az ego jelen van, az úgy is megmérgezi az összest. Minden amit teszel, mérgezetté válik. Légy szerény vagy gazdag, vallásos vagy hitetlen, hívő vagy ateista, erkölcsös vagy erkölcstelen, bűnöző vagy szent – nem érdekes. Amíg az egó jelen van, nem győzhetsz, mert az ego a kudarc magja. De ha az ego eltűnik, legyőzhetetlenné válsz, hiszen többé nincs kit legyőzni. Teljes a győzelmed. Ez a zen legtitkosabb tanítása.

Forrás:
Osho: A fű nő magától