Mozgás közben sokkal könnyebb és természetesebb dolog ébernek maradni. Amikor csendben üldögélsz, persze hogy elalszol. Amikor fekszel az ágyadon, nehéz ébernek maradni, mert ebben a testhelyzetben aludni szoktál. De amikor mozogsz, nyilván nem alhatsz - ilyenkor még éberebb vagy. Az egyetlen gond az, hogy a mozgás gépiessé válhat. 

Test elme és lélek legyen benned egy. Keress olyan tevékenységeket, ahol létrejöhet e három egysége. Ez gyakran megesik a futókkal. Te talán el sem tudod képzelni a futást mint meditációt, de a futók olykor a meditáció felemelő élményébe kerülnek. És meglepődnek, mert nem ezt várták. Ki gondolná, hogy egy futó egyszer csak Istent tapasztalja meg? Pedig ez így van. És manapság a futás egyre inkább egy újfajta meditációvá kezd válni. Futás közben megtörténhet a csoda.

Ha valaha is futottál, ha élvezted a futást kora reggel, mikor a levegő friss és üde, és az egész világ éledezik, álmából ébred, akkor ismered ezt az érzést, tudod miről beszélek. Futsz, a mozdulataid összehangoltak. A friss levegő átjárja a tüdődet, szemed elé tárul az éj sötétjéből újjászülető világ. Körülötted minden zsibog, énekel, tele vagy élettel... aztán jön egy pillanat amikor a futó eltűnik, s csak a futás van ott. Test, elme és lélek együtt kezd működni - egy belső orgazmus által hirtelen eggyé válsz a Mindenséggel.

A futók  olykor véletlenül a negyedik, a turiya élményét is átélik, csak ennek nincsenek a tudatában. Azt gondolják, hogy azért élvezték a pillanatot, azért volt ez egy kivételes nap, azért érezte magát jól a test, azért szépült meg a világ, mert egy jót futottak: és ez csak egy múló hangulat volt. Nem igazán tulajdonítottak neki jelentőséget - de ha mégis az én tapasztalatom szerint egy futó könnyebben jut meditatív állapotba, mint más.
A kocogás nagy segítség lehet, az úszás is nagy segítség lehet. Ezeket a dolgokat mind meditációvá kell átlényegíteni.

Felejtsd el a meditációról kerengő meséket - azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez mind csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható - a többségnek más kell. Egy kisgyerek mindezt kínszenvedésként éli át. Egy fiatalnak, aki még csupa élet és vibrál az energiától, ez elfojtás, nem pedig meditáció.

Menj futni reggelente. Először csak fél mérföldet fuss, aztán egyet, s végül legalább hármat. Az egész testeddel fuss lazán; ne úgy mintha kényszerzubbony lenne rajtad. Fuss úgy, mint a kisgyerek, aki egész testét, kezét és lábát szabadon mozgatja, mikor fut. Lélegez mélyen, a hasadból. Aztán telepedj egy fa alá, fújd ki magad, izzadj, s hagyd, hogy a hűvös szellő cirógasson. Érezd a nyugalmat. Ez nagyon hatásos.

Vagy néha csak állj mezítláb a talajon, és érezd a föld hűvösségét, lágyságát, melegét. Bármit bocsát is ki magából a föld abban a pillanatban, csak érezd, és hagyd, hogy végigáramoljon rajtad. És hagyd, hogy energiád beivódjon a földbe. Legyen kapcsolat köztesé s a föld között. 
Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor az élettel vagy kapcsolatban. ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor a testeddel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor nagyon érzékennyé és koncentrálttá válsz - és ez az, amire szükség van.

Ne légy profi futó; maradj meg amatőrnek, hogy éberséged is megmaradjon. Ha úgy érzed, hogy futásod gépiessé vált, hagyd abba. Akkor inkább ússz. Ha ez is gépiessé válik, akkor próbálkozz a tánccal. Ne feledd, hogy a mozgás csak egy helyzet, ami éberséget teremt. Amíg éberré tesz, addig jó - ha már inkább eltompít, akkor haszontalan. Keress egy másik mozgásformát, amely ismét éberré tesz. Sose várd meg, amig a tevékenység automatikussá válik.

Forrás
Osho - Meditáció: Az első és utolsó lépés a szabadság felé