Mikor Seisetsu volt a kamakurai Engaku-templom mestere, nagyobb termekre lett volna szüksége a tantáshoz, mert a meglevőek túlzsúfoltak voltak. Egy edói kereskedő, Umezu Seibei elhatározta, hogy ötszáz aranypénzt - ryót - ajándékoz egy tágasabb iskola építésére, s ezt az összeget elvitte a mesterhez.
Seisetsu csak ennyit mondott:
- Rendben van, elfogadom.
Umezu átnyújtotta a zacskó aranyat, de a mester viselkedése elégedetlenné tette. Három ryóból egy évig is elél az ember, neki még csak meg sem köszönték az ötszázat.
- Ötszáz ryo van ebben a zacskóban - kezdett célozgatni Umezu.
- Ezt már mondta az előbb - válaszolta Seisetsu.
- Ha mégoly nagyon gazdag vagyok is, ötszáz ryo nagyon sok pénz - jegyezte meg a kereskedő.
- Azt akarja, hogy megköszönjem? - kérdezte Seisetsu.
- Úgy illene.
- Miért nekem kéne megköszönnöm? Az legyen hálás, aki ad.