Biztos ismerős az az érzés amikor kimész külföldre, és olyan helyeken barangolsz ahol még életedben nem jártál. Hogy érezted ilyenkor magad? Éberré váltál? Életteliséget tapasztaltál? Esetleg a kisebb - nagyobb problémák melyek nyomasztottak egy csapásra megszűntek létezni? Netán boldognak érezted magad?

 Az emberek többnyire logikusan gondolkodnak, és ebből adódóan ész-szerűen, racionálisan, sztereotípiáktól vezényelve közelítik meg az éppen eléjük kerülő  életeseményt-tárgyat-személyt-látványt-feladatot-kutyát-lovat-gőzmozdonyt stb. Szabályokat követünk és normákhoz igazodunk, hiszen egy olyan közegben szocializálódtunk, melyben azt tanultuk meg, hogy bármit nem lehet, vannak bizonyos határok, melyeket nem léphetünk túl. És a kezdetben mindenkiben meglévő definiálhatatlan és megfoghatatlan szellemiség, mely szabadon szárnyalt, berepült egy kalitkába, majd elhitették vele, hogy az a normális, ha be van zárva, és a saját határai - ami kezdetben a végeláthatatlan égbolt volt - a kalitka sivár és unalmas területére redukálódott. A szabad szellem logikusan működő gépezetté vált, mely mint egy robot, ugyanazokat a válaszokat adta, és egy bizonyos mechanizmus mentén kiszámíthatóvá és tökéletesen jól definiálhatóvá vált. A spontaneitás kiveszett az emberekből, és ezzel egyenesarányosan az ismeretlentől elkezdtek félni. Miért is? Egy előre Nem látható helyzetben nem működnek az idők során jól bevált, és rutinná fejlődő válaszok, és mivel az emberek többsége megszokott gondolkodásminták szerint éli az életét, minden olyan helyzet, ahol ez a séma nem működik csődöt mond, és ki kell lépni a komfort zónából, a megszokott állóvízből és olyan húrokat kell megpendíteni, melyek már rég feledésbe merültek. Az egyik ilyen húr a kreativitás, a másik a spontaneitás, a harmadik pedig a tudatosság. Mi vagyunk a hangszer, és ezek a húrok ott vannak bennünk, melyeket megpendítve gyönyörű zene bontakozhat ki, csak meg kell adni a lehetőséget, hogy ne csak a jól bevált nóta szóljon. És ennek a tanulásnak, tökéletes terepe az Élet.

Az élet, mely tele van szépséggel, spontaneitással, és lehetőségekkel. Annyit kell, csak tennünk, hogy legyünk annyira bevállalósak, hogy a megszokott útvonalról letérjünk, és járjuk egy kicsit az ismeretlent, kalandozzunk egy jót. Biztos ismerős az az érzés amikor kimész külföldre, és olyan helyeken barangolsz ahol még életedben nem jártál. Hogy érezted ilyenkor magad? Éberré váltál? Életteliséget tapasztaltál? Esetleg a kisebb - nagyobb problémák melyek nyomasztottak egy csapásra megszűntek létezni? Netán boldognak érezted magad? Milyen érdekes... Ezek mind olyan érzések és tudatállapotok, melyek egyszer régen a mindennapjaid részei voltak, lehet ez legutoljára gyerekkorodban fordult elő veled. Az a jó hírem van, hogy ez a gyermeki minőség ott van benned, és csak fel kell ébresztenil!

Sok dologról volt eddig szó. Szabad szellem, spontaneitás, éberség, gyermeki én... Ezek látszólag különböznek egymástól gyakorlatilag pedig ugyananarról szólnak. Rólad. Arról aki, igazából vagy legbelül, a felszínes gondolkodás, név, beosztás és további identitás képző megnevezések mögött melyekkel teljes mértékben azonosultál az életed során. A jó hír az, hogy szert tehetsz erre a minőségedre, a rossz hír az, hogy ehhez el kell felejtened mindent amit eddig hittél és gondoltál magadról.

Egy utazásra invitállak. Készen állsz?

Rejtő Dávid