Síva így szólt: "Óh áldott, mivel az érzéseket a szív nyeli el, törekedj a lótusz középpontjába."

Tehát mi a teendő itt, ennél a gyakorlatnál? Mivel az érzéseket a szív nyeli el, törekedj a lótusz középpontjába... Próbálkozz! Több lehetőség is van. Megérintesz valakit: amennyiben a szíved irányít, az érintés mindjár a szívedig hatol, és érzed a minőségi változást. Ha megfogod egy olyan ember kezét, akit mindig a feje irányít, a kéz hideg lesz - nem csak a kezet érzed hidegnek, hanem az egész helyzetet. A hidegség lélektől lélekig hatol. Egyfajta halott lélektelenség lesz a kézben.

Ha az illető a szívére hallgat, akkor lényéből egy bizonyos melegség árad. Akkor a keze mintegy összeolvad veled. Mintha valami beléd áramolnana kezéből, és kapcsolat születik - átadjátok egymásnak lényetek melegét. Ez a melegség szívből jön. Nem jöhet a fejből, mert a fej mindig hideg, hűvös, számító. A fej mindig azon töpreng, hogyan juthatna többhöz, a szív mindig megérzi, hogyan adhatna többet. Ez a melegség egyfajta odaadás - az energiának, a belső rezgéseknek, az életnek az átadása. Ezért érzed minőségileg másnak. Ha az illető tényleg megölel, úgy érzed, teljesen eggyéolvadtok. 

Érints! Húnyd be a szemed, és érints meg bármit. Érintsd meg a kedvesedet vagy a szerelmedet, érintsd meg a gyermekedet vagy az anyádat, vagy a barátodat, vagy érints meg egy fát vagy egy virágot, vagy csak érintsd meg a földet. Hunyd be a szemed, és érezd a kapcsolatot, érezd ahogy melegség árad a szívedből a föld felé, vagy a kedvesed felé. Érezd úgy, mint ha a kezed a szíved meghosszabbítása lenne, amivel a földet érinted. Kapcsold össze az érintés érzését a szívvel.

Amikor zenét hallgatsz, ne a fejedből hallgasd. Feledkezz meg a fejről; érezd azt, hogy fejetlen vagy. Egyáltalán nincs ott fej. Jó ha kiteszel magadról egy fej nélküli képet a hálószobádban. Összpontosíts a képre: most nincs fejed; ne hagyd, hogy a fej megjelenjen. Mialatt zenét hallgatsz, hallgasd azt a szívedből. Érezd, ahogy a zene szívedig hatol; hagyd, hogy a szíved együtt rezegjen vele. Hagyd, hogy érzéseid a szívhez, és ne a fejhez tartozzanak. Próbáld ezt ki az összes érzéssel. Érezd mind erősebben, hogy minden érzés a szíved mélyére hatol, és ott feloldódik. "Óh áldott, mivel az érzéseket a szív nyeli el, törekedj a lótusz középpotjába." A szív a lótusz. Minden érzékelés a lótusz egy-egy kibomló szirma. Először próbáld az érzéseidet a szívhez kapcsolni. Másodszor mindig gondolj arra, hogy mindegyik érzés mélyen a szívbe hatol, és ott feloldódik. Amikor ez a két dolog már megalapozott, csak akkor kezdenek az érzéseid a segítségedre lenni: elvezetnek a szívhez, és a szíved lótusszá alakul.

Ez a szíved lótusza lesz a középpontod, ez szolgál középpontodul. Ha egyszer ismered a szíved középpontját, már könnyedén a köldök középpontjába jutsz. Ez nagyon könnyű! A fenti szutra ezt nem említi: nins rá szükség. Ha teljesen feloldódsz a szívedben, és az elme leállt, akkor magadtól odakerülsz, a szívből a köldökhöz vezető ajtó nyitva áll. A fejből viszont nehéz a köldökhöz jutni. Vagy, ha a kettő között vagy, a szív és a fej között, akkor is nehéz a köldökhöz kerülni. Ha már magába szívott a köldök, egyszerre csak fölülemelkedsz az érzéseiden. Bejutottál a köldökközéppontba, ami mindennek alapja - maga az eredet. 

Ha úgy érzed, hogy te egy érzelmi beállítottságú ember vagy, akkor ez a módszer nagyon is neked való. De tudd, hogy mindenki azzal próbálja áltatni magát, hogy ő a szív embere. Mindenki próbálja úgy érzeni, hogy ő egy kedves és jó érzésű egyén - mert a szeretet egy olan alapvető szükséglet, hogy senki sem nyugodt akkor, ha nem lát magában szeretetet, érző szívet. Úgyhogy mindenki ilyennek képzeli, ilyennek hiszi magát - ám a hit kevés. Figyeld magad részlehajlás nélkül, mintha valaki mást figyelnél, és aztán döntsd el milyen vagy. Mert fölösleges becsapnod magad, ez nem javít a helyzeteden. Még ha magadat be is csapod, ezt a technikát nem tudod becsapni. Akkor, érezni fogod, hogy semmi sem történik.

Forrás

Osho: Meditáció, Az első és utolsó lépés a szabadság felé - A szív menyitása