Egyszer egy ember, mível szívességet tett Istennek, jutalmul feltehetett egy kérdést, bármilyen kérdést, amire azonnali válasz volt az ígéret. De Isten fehívta a figyelmét egy apróságra, miszerint bizonyos dolgokra csak tapasztaláson keresztül létezik válasz. 

Miután az ember elmélkedett a dolgon egy kicsit, hozzáfogott a kozmikus kérdéshez, Isten azonban újra figyelmeztette a magyarázat kontra tapasztalat problémára. A férfi ennek ellenére nem bírta tovább visszatartani kérdését, és követelte a választ.

- Mi van a halál után?

Isten pedig ott helyben agyoncsapta

Forrás

Osho: Tanmesék és adomák

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje. -  Wass Albert

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. - Márai Sándor

Akinek a szívében nincs karácsony, nem fogja azt a fa alatt sem megtalálni. - Roy L. Smith

A karácsony lényege nagyon egyszerű: szeretni másokat. Vajon miért kell ehhez karácsonyig várni?  - Bob Hope

A karácsony a szeretet ünnepe, nem a boltosoké, a tébolyító ajándékdömpingé. Elanyagiasult világunk nagyrészt tönkretette, de teljesen mégse tudta. van szentsége, de a felnőttek fejében ez már rossz szájízzel párosul. A legtisztábbak a készített ajándékok, amiket az ajándékozó készít az ajándékozottnak. Erre ma már szinte példa sincs. legfeljebb a legszegényebb családokban. A karácsonynak (talán) ott még van szellemi tartalma. A karácsony a család ünnepe, összejön mindenki és örülnek egymásnak, ennyi és nem több. - Zemlényi-Kovács Zoltán

A szeretet pedig nem más, mint a lélek lélegzete. - Osho

Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi dolog, hanem minőségi, és ennél fogva mérhetetlen. - Osho

Tudtad, hogy azok az emberek, akik minden nap meditálnak, sokkal boldogabbak, mint azok akik nem?

És azt, hogy a meditálók sokkal egészségesebbek és nagyobb az élettartamuk is? Az egészségük annyival jobb, hogy néhány biztosító társaságnál hátrány, ha valaki meditál, és kevesebb prémium pontot kapnak.

A meditáció fiziológiai jótékony hatásai:

1- Alacsonyabb az oxigén igény.
2- Csökkenti a légzések számát.
3- Fokozza a véráramlatot és csökkenti a szívverések számát.
4- Növeli a teherbírást.
5- Mélyebb szintű fizikai relaxációt eredményez.
6- Jó a magas vérnyomású emberek számára.
7- Csökkenti az aggódást, nyugtalanságot azáltal, hogy csökkenti a vérsavó szintet.
8- Enyhíti az izmok feszülését.
9- Segít krónikus betegségeknél, mint pl. allergiánál, izületi gyulladásnál stb.
10- Csökkenti a menstruációt megelőző tüneteket.
11- Segíti a műtétek utáni felépülést.
12- Erősíti az immunrendszert.
13- Csökkenti a vírusok hatékonyságát és az érzelmi stresszt.
14- Serkenti az energiát, növeli az erőt és életerőt.
15- Segíti a súlyleadást.
16- Csökkenti a szabadgyököket, kevesebb a szövetkárosodás.
17- Növeli a bőr ellenállását.
18- Csökkenti a koleszterin szintet, így kisebb lesz a szív- és érrendszeri megbetegedés veszélye.
19- Segíti a levegő áramlását a tüdőbe, amitől könnyebb lesz a légzés.
20- Lassítja az öregedés folyamatát.
21- Magasabb DHEA (dehydroepiandoszterin hormon) szintet eredményez.
22- Kivédi, csökkenti, vagy szinten tartja a krónikus betegségekkel járó fájdalmat.
23- Kevesebbet izzadunk.
24- Elmulasztja a fejfájást és migrént.
25- Összehangoltabbá teszi az agyi működést.
26- Csökkenti annak szükségét, hogy orvosi ellátásban részesüljünk.
27- Kevesebb energiát pocsékolunk el.
28- Növeli a kedvet a sportokhoz, mozgáshoz.
29- Jelentős megkönnyebbülést hoz asztma esetén.
30- Fokozza a teljesítményt sporteseményeken.
31- Beállítja az ideális súlyt.
32- Harmonizálja az endokrin rendszert (belső elválasztású mirigyek működését)
33- Nyugtatja az idegrendszerünket.
34- Tartós jótékony hatású változásokat eredményez az agyi elektromos tevékenységben.
35- Gyógyítja a terméketlenséget (a terméketlenséget okozó stressz megakadályozhatja a peteérést szabályzó hormonok termelődését).

A meditáció pszichés jótékony hatásai:

36- Kiépíti az önbizalmat.
37- Növeli a szerotonin szintet, mely hatással van a kedélyállapotra és viselkedésre.
38- Elmulasztja a fóbiákat és félelmeket.
39- Segíti kontrollálni a saját gondolatainkat.
40- Segíti az összpontosítást és koncentrációt.
41- Növeli a kreativitást.
42- Növeli az agyi hullámok koherenciáját.
43- Fejleszti a tanulási képességet és a memóriát.
44- Növeli a vitalitás és fiatalodás érzetét.
45- Segíti az érzelmi stabilitást.
46- Javítja a kapcsolatrendszereket.
47- Lassítja az idősödéssel járó szellemi leépülést.
48- Könnyebbé teszi a rossz szokásoktól való megszabadulást.
49- Fejleszti az intuíciót.
50- Növeli a teljesítményt/termelőképességet.
51- Javítja az otthoni és munkahelyi kapcsolatokat.
52- Képessé tesz egy adott szituációban a nagyobb képet meglátni. 
53- Segít figyelmen kívül hagyni a jelentéktelen dolgokat. 
54- Növeli az összetett problémákra megoldására való képességet. 
55- Tisztítja a jellemet. 
56- Fejleszti az akaraterőt. 
57- Segíti a kommunikációt az agy két félteke között. 
58- Gyorsabb és hatékonyabb reagálást eredményez stresszes helyzetekben. 
59- Növeli az egyén megfigyelőképességét és a motorikus teljesítményt 
60- Magasabb intelligencia növekedést eredményez. 
61- Növeli a munkahelyi elégedettséget. 
62- Növeli a szerelmesek közötti, intim kapcsolatteremtésre való képességet. 
63- Javulást eredményez a mentális betegségeknél. 
64- Jobb, beilleszkedőbb viselkedést eredményez. 
65- Csökkenti az agresszivitást. 
66- Segít leszokni a dohányzásról és kilépni az alkoholfüggőségből. 
67- Csökkenti a drogok, tabletták, gyógyszerek igényét, az azoktól való függést. 
68- Kevesebb az alvás igény kialvatlanság helyreállítására. 
69- Segít gyorsabban elaludni, gyógyítja az álmatlanságot . 
70- Növeli a felelősségtudatot. 
71- Csökkenti az agresszív (autó)vezetői reakciókat. 
72- Csökkenti az állandó gondolkodást. 
73- Csökkenti az aggódásra való hajlamot. 
74- Növeli az egymás meghallgatására való hajlamot és az empátiát. 
75- Segíti a helyes/helytálló vélemény kialakítását. 
76- Nagyobb toleranciát eredményez. 
77- Nyugalmat biztosít, így megfontolt és konstruktív módon cselekszünk. 
78- Stabil, tartósabb egyensúlyban lévő személyiséget segít kialakítani. 
79- Fejleszti az érzelmi érettséget.

A meditáció spirituális jótékony hatásai:
80- Segít, hogy a dolgokat megfelelő megvilágításban lássuk.
81- Megteremti az elme békességét és a boldogságot.
82- Segít felfedezni mi a célunk.
83- Segíti az önmegvalósítást.
84- Növeli az együttérzést.
85- Növeli a bölcsességet.
86- Önmagunk és mások mélyebb megértéséhez vezet.
87- Harmóniába hozza a testet-elmét és lelket.
88- Mélyebb szintű spirituális relaxációt érünk el vele.
89- Növeli az önelfogadásunkat.
90- Segít megtanítani a megbocsátást.
91- Megváltoztatja az élethez való viszonyulásunkat.
92- Mélyebb kapcsolatot épít ki az Istenünkkel.
93- Segít elérni a megvilágosodást.
94- Erősebb belső vezetettséget eredményez.
95- Segít a jelen pillanatban élni.
96- Táguló, mélyülő szeretetre való képességet teremt.
97- Segít felfedezni az egón túlmutató erőt és tudatosságot.
98- Segít megtapasztalni a „Bizonyosság vagy Tudás” egyfajta belső érzetét.
99- Segít megélni az „Egység” érzetet.
100- Erősíti az életünkben a szinkronizmust, egyidejűséget.

Forrás:
http://www.ineedmotivation.com/blog/2008/05/100-benefits-of-meditation/

Réges-régen volt egy nagy birodalom, amelyben egy Agram nevű császár uralkodott. Sikeresen hódított meg nagy területeket a szárazföldön és a tengereken. A kormányzói és a hadserege segítségével kiépítette a birodalma és népe irányítását. Nagy tekintélye volt és kemény kézzel kormányzott, néha erôszakkal is. Nem tűrte el a bírálatot az embereitôl. Akik nem szolgálták mindenben hűségesen, az életükkel játszottak. Gazdagon és fényesen virágzott Agram királysága, minden szomszédja irigyelte. Egy nap Agram vadászni indult a közeli tanácsadóival. Tapasztalt vadász volt most mégis leesett a lováról, és szerencsétlenül eltörte a jobb lábát. Hetekig ágyban kellett feküdnie, mielôtt újra teljesen talpra állhatott, és mankóval járni tudott. Nagyon boldogtalan volt, mert soha többé nem tudott úgy járni, mint azelôtt. A császár lelkének kibírhatatlan volt ez a nyomorékság, és a birodalma összes orvosát, csontkovácsát magához hívatta, hogy segítsenek rajta. Azok mindent megpróbáltak, de nem tudták meggyógyítani. Hetekre, hónapokra elvesztette az életkedvét. Elhanyagolta a kormányzást. A kormánya aggódni kezdett, mert megingott a hatalmuk. Végül a kancellár összehívott egy udvari tanácskozást, ahol eldöntötték, hogy az udvar minden tagja, és azoknak minden embere mankóval kell, hogy járjon, hogy kifejezze együttérzését és hűségét a császár iránt. Minden kételkedôt azonnal eltávolítottak a tanácsosi körbôl. A mankóval járás lassan szokássá vált, és elterjedt az udvari családok körében, aztán az egész birodalomban. Pár év múlva a császár hozott is egy rendeletet, hogy a birodalom minden alattvalója köteles mankóval járni. Külön mankóügyi miniszter felelt a mankók gyártásáért és forgalmazásáért. Az egész birodalomban mankóipar és mankóbolthálózat jött létre, sôt mankó-tánciskolák alakultak. Minden évben egy napon az egész birodalom ünnepelte a varázslatos mankót, azon a napon, amelyiken Agram leesett a lováról. Ha nagy ritkán valaki megtagadta a mankóval való járást, azonnal kidobta az országból a Mozgásügyi Minisztérium rendôrsége. Minden generációt egyetemek és iskolák tanítottak gondosan a mankó helyes használatára. Agram halála után örökösei tovább folytatták a mankóval való járás nemes hagyományát. Művészi kivitelű mankók készültek kifinomult formákban, értékes anyagokból. Egy részüket múzeumokban tárolták. A mankóval járás olyan természetes lett a birodalomban, hogy senki el se tudta volna képzelni az életet mankók nélkül.
Ám egy napon, egy szegény családban, egy rendkívüli gyermek született. Kicsi korától kezdve igen érzékenynek és szabadlelkűnek bizonyult. Amikor pedig nagyobb lett, nem volt hajlandó megtanulni mankóval járni. Az sem zavarta, hogy más lesz, mint a többi gyerek. Szegény szülei persze féltek, és aggódtak a jövôje miatt, így mindent megpróbáltak, hogy rászoktassák a hagyományok szerinti járásra. De a fiú makacs volt. Persze, mindenáron el kellett titkolni a hivatalos szervektôl, hogy egy gyerek nem hajlandó mankóval járni, ami pedig a társadalom egyik alapszabálya. Ezért egy bölcstôl kértek tanácsot a szülei. Az pedig azonnal felismerte a gyermeket, a rég várt legendás szabadítót, aki majd meg fogja menteni a népét Agram és utódainak ostoba elfajzottságától. Azt javasolta a szülôknek, hogy rejtôzzenek el egy igen eldugott vidéken. Csak így tudják megmenteni a gyermekük életét. Azok nehéz szívvel, de követték a tanácsát. Átkeltek egy sivatagon, és egy majdnem teljesen lakatlan oázisba értek. A fiuk, Nemen, felnôtt, és megtanult mankók nélkül járni. Megtanította a szüleit is, meg a szomszédait, és mindenkit, aki megfordult az oázison. Nemen gyakran látott víziókat és álmokat, amelyek segítettek, hogy még tovább fejlessze és tökéletesítse a természetes járást. A természettel, az oázissal, az állatokkal való mély kapcsolata is növelte a biztonságérzetét és bátorságát, hogy folytassa tanulmányait. Mire Nemen felnôtt ember lett, már gyakorlottan és ügyesen járt mankó nélkül. A keresôk kis csoportja gyűlt össze körülötte. Mindannyian komolyan tanulni akartak, hogy megszabaduljanak a mankók terhétôl.
A Mozgásügyi Minisztérium titkosszolgálata hamarosan tudomást szerzett a bajkeverôrôl. Nemen és tanítványai bujdosásra kényszerültek. Szétszóródtak az egész birodalomban, és titkos iskolákat indítottak, ahol a saját két lábukon tanították járni az embereket. A rendôrség persze kutatott utánuk.
Képzeld csak el: a birodalom alattvalóinak milliói hirtelen elkezdenének mankó nélkül járni. A gyárak százait be kéne zárni. Munkások ezrei veszítenék el az állásukat. Az egész birodalomban számtalan cég csôdbe menne. Egész iparágak omlanának össze. A birodalom legnevesebb egyetemeinek mankókutató fakultásai elveszítenék az ösztöndíjukat. Az egész oktatási, vallási és társadalmi rendszer veszélybe kerülne. A kormány érthetô megfontolásokból úgy döntött, hogy megtartja ôsei hagyományát. A változás csak nyugtalanságot és súlyos kérdéseket teremtene az egész társadalom számára. Ráadásul a mankókban való hit olyan erôsen gyökeret vert a legtöbb emberben, hogy el sem tudták képzelni másképpen. És mégis, Nemen és tanítványai titokban tovább tanították a módszereiket, és életben tartották a reményt, hogy egy napon embertársaik szabadok lesznek a mankók terhétôl.

A mudrák eredetileg buddhista és hindu meditációs elemek, maga a szó egyébként szanszkrit eredetű és jelentése pecsét, ismertetőjel. Már az ókorban is használták ezeket a különleges, de rendkívül egyszerű, és egyszerűen kivitelezhető kéztartásokat, melyek segítették az embert a mindennapokban. 

A keleti gyógyításban rendkívül elterjedtek ezek az elemek, hiszen bárki számára elérhetők voltak és ma is azok: csak a kézfejedet és az ujjaidat kell használnod. Tulajdonképpen abban segítenek, hogy a testben az energiaáramlás akkor is folyamatos legyen, ha éppen egy-egy területet betegség blokkol. A kézmudrák megerősítik az akaratot, mert befolyással vannak a testre, a szellemre és a lélekre.

Nézzünk néhány egyszerűbb kéztartást

1. Lótusz-mudra

Ez a gyakorlat a szívcsakrához tartozik és a szív egészségét, tisztaságát szimbolizálja. Tedd össze a két kezed úgy, hogy csak a tenyér élei és az ujjhegyek érintsék egymást. Most nyisd ki az ujjaid úgy, hogy a kisujj hegyei és a hüvelykujj külső szélei érintsék egymást. A többi ujj annyira szétnyílik, amennyire csak lehet. Lélegezz 4-szer mélyen, majd ismét zárd bimbó formába a kezed, érintsd össze a négy hosszú ujj körmét, majd az ujjak külső felületét, aztán a kézfejet. Ezután visszafelé haladva térj vissza a bimbó-, majd a kinyílt virág tartásba. Többször ismételd meg!

2. Stressz elleni mudra

Biztosan ismerős a kifogás, hogy „nincs rá időm”. Ha napjában többször használod ezt a három szót, ideje, hogy kipróbáld ezt a mudrát, és nem lehet kifogás az időhiány! Ez a mozdulat a pajzsmirigy működését szabályozza és csak annyi szükséges hozzá, hogy az ökölbe szorított kezeidet egymáshoz szorítsd, persze csak finoman és a két hüvelykujjad érintkezzen egymással. Ebben az esetben is fontos, hogy az alatt a pár perc alatt, míg ezt a gyakorlatot végzed, relaxálj, lélegezz mélyeket és próbáld néhány percre kizárni a külvilágot.

3. Ég-mudra

Az érzékszerveinket is erősíthetjük ilyen módszerrel és ehhez a legmegfelelőbb az Ég-mudra. Megelőzi, sőt egyes állítások szerint gyógyítja is a fülbetegségeket. Ehhez csupán annyit kell tennünk, hogy behajtjuk a középső ujjunkat úgy, hogy érintse a hüvelykujj párnácskáját, majd a hüvelykujjat használva pici nyomást gyakorolunk erre az ujjra. A többi ujjunk pedig az ég felé mered. Mindkét kézzel egyszerre végezd, akkor lesz igazán hatékony. Eleinte nem biztos, hogy a többi ujj engedelmesen az ég felé mutat, de kis gyakorlat után oldódik az ujjak feszültsége.

4. Lazító mudra

 Bizony erre is van megoldás, és annyi előkészület szükséges csupán, hogy a kézhátakat összedörzsöljük és megrázzuk a kezünket. Kulcsold össze a kezed és érezd az ujjbegyeket a kézháton, de figyelj, hogy a hüvelykujjak ne érjenek össze. Ha ülsz, akkor a tenyerek felfelé nézzenek és pihentesd a kezed a combodon, ha viszont fekszel, akkor lefelé néző tenyérrel a hasadon pihentesd őket. Ez utóbbi esetben ha a combod alá helyezel egy összecsavart törölközőt, az még jobban segíti az energia áramlását.

5. Ököl-mudra

Ebéd után, mikor tele hassal nincs kedved dolgozni, ez segíthet, hiszen az Ököl-mudra az emésztésünkre van hatással. Hajlítsd be az ujjaidat és a hüvelykujjat tedd a gyűrűsujjra. Ez máj és gyomor energiákat aktivál, segíti az emésztést és megakadályozza a székrekedést.

Forrás:
life.hu

Egy kis ember két éven keresztül csendben üldögél a parkban egy padon. Az emberek gondolataikba beleveszve jönnek mennek mellette. Egyik nap valaki kérdez tőle valamit. A következő hetekben egyre több ember jön, egyre több kérdéssel. Elterjed a szóbeszéd, hogy az az ember egy ,,misztikus", és rájött valamire, ami békét és értelmet hoz az életünkbe. A leírtak fikciónak tűnhetnek, de ma ez az ember, Eckhart Tolle, világszerte ismert a jelen pillanat hatalmán keresztül elérhető spirituális megvilágosodással kapcsolatos tanításairól. Első könyve, A most hatalma, nemzetközi bestseller lett, 17 nyelvre fordították le. Több, mint 20 év telt el azóta, hogy Eckhart Tolle az első kérdésre válaszolt azon a parkbeli padon. Miközben hallgatósága megnőtt, üzenete ugyanaz maradt: van rá mód, hogy megállítsd életed küzdelmét, és megtaláld az örömöt és teljességet, ebben a pillanatban, és sehol máshol.

Sounds True: Leírnád-e nekünk spirituális felébredésed tapasztalatait (és természetesen, definiálnád-e egyúttal a spirituális felébredést)? Egyszeri eseményként történt, vagy egy fokozatos folyamat volt?

Eckhart Tolle: A felébredés kifejezést ősi idők óta az emberi tudatosság átalakulásának a metaforájaként használták. Az Új testamentumban vannak példázatok, amelyek a felébredés fontosságáról beszélnek, az alvásba való nem visszaesés fontosságáról. A Buddha szó a szanszkrit Budh szóból ered, jelentése ,,felébredni". Így Buddha nem egy név, és végül is nem egy ember, hanem a tudatosság egy állapota. Mindebből az következik, hogy az ember potenciálisan képes a tudatosság állapotában való létezésre, hasonlóan a normál nem-felébredettséghez, ami olyan mint az alvás vagy az álmodás. Ezért van az, hogy sok spirituális tanítás a normál emberi létezés leírására olyan kifejezéseket használ, mint a ,,közös hallucináció" vagy az ,,egyetemes hipnotizmus". Javaslom, vedd elő bármelyik történelem könyvet, és kezdd el tanulmányozni a XX. századot, és úgy fogod találni, hogy fajunk történelmének legnagyobb részéhez olyan jellemzők társíthatók, amelyeket normál esetben a rémálomhoz vagy elmebeteg hallucinációhoz társítunk.

 A spirituális felébredés természetét gyakorta félreértelmezik. A spirituális hiedelmek elfogadása, az Istenről vagy a mennyei létezésről alkotott víziók megfigyelése, a csatorna, a gyógyítás, a jövőmondás, vagy más egyéb paranormális erők - minden ilyen jelenség értékes, és nem elvetendők, de önmagában egyikből sem következik az azokat tapasztaló egyén spirituális felébredése. Ezek olyan egyénben is előfordulhatnak, aki nem ébredt fel spirituálisan, és kísérhetik, vagy ellenkezőleg, nem kísérik a felébredett állapotot.

 Reggelente alvásunkból, álmainkból felébredve egy olyan állapotba lépünk be, amit ébrenlétnek nevezünk. A gondolatok folyamatos áramlata, köztük sok ismétlődő, jellemzi a normál ébrenlét állapotát. Így hát miből ébredünk fel, amikor bekövetkezik a spirituális felébredés? Felébredünk a gondolatainkkal való azonosulásból. Mindenki, aki nem spirituálisan felébredett, teljesen azonosult a gondolkodó elmével, és általa vezérelt - a fejében lévő szüntelen hanggal. A gondolkodás kényszeres: nem tudod megállítani, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy nem. Függőség is: még csak meg sem akarod állítani, még annyi időre sem, hogy a folyamatos mentális zaj generálta szenvedés ne váljon kibírhatatlanná. A nem-felébredett állapotban nem te használod a gondolatokat, hanem a gondolatok használnak téged. Úgy is mondhatjuk, hogy megszállott vagy a gondolatok által, amelyek az emberi elme kollektív kondicionáltsága, már sok ezer éve. Semmit nem olyannak látsz, amilyen az valójában, hanem mentális címkék, fogalmak, ítéletek, vélemények és ismétlődő minták által eltorzítottnak és redukáltnak. Identitásod, önmagad érzékelése egy történetre redukálódik, amit mesélésre készen tartasz a fejedben. ,,Én, és az én történetem": erre redukálódott az életed a nem-felébredett állapotban. És amikor az életed ily módon redukált, nem tudsz boldog lenni, mert nem vagy önmagad.

 Jelenti-e ez azt, hogy a spirituális felébredés után nem gondolkodsz többé? Nem, természetesen nem. Történetesen még sokkal hatékonyabban is tudod használni a gondolkodást, mint előtte, de tudatában vagy Léted mélységének, egy vibrálóan élő csendnek, ami sokkal hatalmasabb, mint a gondolat. Ez a tudatosság maga, amelynek a gondolkodó elme csak egy nagyon kicsi aspektusa. Sok ember számára a spirituális felébredés első jele, hogy egyszer csak tudomást szereznek gondolataikról. Azt is mondhatnám, tanújukká válnak gondolataiknak. Nem azonosulnak többé teljesen elméjükkel, így egy olyan mélységet kezdenek el érzékelni mögöttük, amit azelőtt soha nem ismertek.

 Sok ember számára a spirituális felébredés egy fokozatos folyamat. Ritka esetekben ez egyszerre történik meg. Utóbbi esetben a spirituális felébredést rendszerint nagyfokú szenvedés idézi elő. Természetesen ez az én esetemben is igaz. Életemet évekig a depresszió és az akut nyugtalanság váltakozása jellemezte. Egyik éjszaka a rettegés és intenzív félelem állapotában ébredtem, ami sokkal intenzívebb volt, mint amit valaha is tapasztaltam. Az életet céltalannak, terméketlennek, ellenségesnek láttam. Olyan elviselhetetlen volt, hogy hirtelen az jutott eszembe, hogy "nem tudok tovább együtt élni önmagammal". A gondolat megismétlődött néhányszor. Hirtelen hátrébb léptem a gondolattól, és mintegy ránéztem, és úgy éreztem, hogy van valami nagyon furcsa ebben a gondolatban: ,,ha nem tudok együtt élni önmagammal, akkor kettő kell legyen belőlem - az én, és az önmagam, akivel nem tudok élni". És adódott a kérdés, ,,ki az 'én' és ki az önmagam, akivel nem tudok élni?". Nem kaptam választ a kérdésre, és a gondolkodásom leállt. Egy pillanatra teljes lett a belső csend. Hirtelen úgy éreztem magam, mint akit behúz egy energia örvény. Heves félelem fogott el, a testem remegni kezdett. Szavakat hallottam a mellkasom belsejéből, ,,ne állj ellen". Úgy éreztem, beszív az üresség. Hirtelen minden félelmem eltűnt, majd belezuhantam abba az ürességbe. Nem emlékszem, hogy mi történt ezután.

 A következő reggel úgy ébredtem, mintha éppen akkor születtem volna bele a világba. Minden újnak látszott, érintetlennek és intenzíven élőnek. Egy vibráló nyugalom hatotta át egész lényemet. Ahogy a várost jártam aznap, a világ úgy látszott, mintha éppen akkor lépett volna a létezésbe, teljesen meg volt fosztva a múlttól. A bensőmben érzett béke csodálatának az állapotában voltam, és szépséget láttam kívül, a nagy forgalom közepette is. Nem címkéztem és értelmeztem tovább az érzékszervi észleléseimet - csaknem teljesen elmaradt a mentális kommentár. Mind a mai napig a világ észlelésének és a vele való kölcsönhatásnak a módja ez: a csenden keresztül, nem mentális zajon keresztül. A béke, amit azon a több, mint 20 évvel ezelőtti napon éreztem, soha nem hagyott el, bár intenzitási foka változott.

 Akkor még nem voltam birtokában a fogalmi alapoknak, ami alapján megérthettem volna, hogy mi is történt velem. Évekkel később fogtam fel, hogy az azon az estén érezett akut szenvedés kényszerítette a tudatosságomat visszavonulni a boldogtalan önmagammal való azonosulásból, a szenvedő ,,kis én"-ből, ami végtére is az elme fikciója. Ez a kivonulás annyira teljes kellett, hogy legyen, hogy a szenvedő önmagam úgy omoljon össze, mint egy felfújható játék, amikor kihúzzuk belőle a dugót. Ami visszamaradt, az az én igazi természetem, az örökké jelen lévő ,,ÉN VAGYOK": a tudatosság a maga színtiszta, formával való azonosulás előtti állapotában. Nevezhetjük színtiszta tudatosságnak vagy jelenlétnek.

 ST: Élettörténeted alapján kapcsolatot látok intenzív személyes szenvedésed és spirituális tapasztalati áttörésed között. Gondolod, hogy minden embernél van valamilyen kapcsolat a személyes szenvedés és intenzitása között, ami szükséges a spirituális áttöréshez?

 ET: Igen, úgy tűnik, ez többnyire így van. Amikor egy rémálom csapdájába esel, motivációd a felébredésre sokkal nagyobb, mintha annak, aki egy viszonylag kellemes álomba keveredett bele. Az evolúció során minden szinten válasz adódik a krízis helyzetre, az életet fenyegetőkre elég gyakran, amikor is a régi struktúrák, legyenek azok belsők vagy külsők, összetörnek, vagy többé nem működnek. Személyes szinten ez gyakran jelenti ilyen vagy olyan veszteség átélését: a szeretett egyén halálát, egy szoros kapcsolat végét, tulajdon, otthon, munkahely elvesztését, vagy az élet biztonságot nyújtó külső kereteinek az összetörését. Sok ember számára a betegség - az egészség elvesztése - reprezentálja azt a krízis szituációt, amely kiváltja a felébredést. A súlyos betegség felébreszti a tudatát saját halandóságodnak, mindened elvesztésének.

 Sok ma élő ember a veszteséget a jelentőségteljesség elvesztéseként éli meg. Másképpen mondva, az élet céltalanná válik, elveszti értelmét. A céltalanná válás gyakorta része a fizikai veszteséggel párosuló szenvedésnek, de azoknál az emberekkel is megtörténhet, akik mindent elértek abból, amit a világ nyújtani képes - akik ,,"befutottak" a világ szemében - és hirtelen üresnek és beteljesületlennek érzik sikereiket és birtokaikat. Fontos volt nekik, amit a világ és a környező kultúra mond, és az értékek kiüresednek, és hátramarad egy fájdalmas belső üresség, amit gyakran nagy mentális zűrzavar kísér.

 Felmerül a kérdés: Pontosan mi a kapcsolat a szenvedés és a spirituális felébredés között? Hogyan vezet az egyik a másikhoz? Ha az emberi szenvedést közelebbről megnézed, rájön, hogy a legtöbb szenvedésnek lényeges alkotóeleme az önvaló érzékelése. Vegyük például a betegséget. A betegség által gyengébbnek érzed magad, kontroll nélkülinek, gyámoltalannak. Úgy tűnik, elveszíted az önállóságodat, esetleg függővé válsz másoktól. Képletesen szólva méreteidben lecsökkentté válsz. Minden jelentős veszteségnek hasonló a hatása: valamely forma, ami fontos része annak, akinek érzékeled magad - személy, vagyon, társadalmi szerep - szertefoszlik, vagy elhagy téged, és te szenvedsz, mert azonosítottad magad vele, és úgy érzed, magadat, vagy önmagad egy részét veszíted el. Valójában, természetesen, amit csökkenésnek érzékelsz, vagy önvalód elvesztésének, az egy elmédben őrzött képnek a szétmállása. Ami feloldódik az a gondolat formákkal való azonosulás, ami neked az önvaló érzetét adta. De az önvaló érzékelése végső soron hamis, végső soron egy mentális fikció. Ez az egoista elme, vagy a ,,kis én", ahogy azt gyakran nevezik. Azonosulni egy mentális képével annak, aki vagy, az a tudattalanság, a spirituális fel nem ébredettség. Ez a fel nem ébredett állapot teremti a szenvedést, viszont a szenvedés megteremti a felébredés lehetőségét. Amikor nem állsz többé ellen az önvaló csökkenésének, ami a szenvedés velejárója, minden szerepjáték, ami normális a fel nem ébredett állapotban, véget ér. Alázatossá válsz, egyszerűvé, valódivá. És paradox módon, amikor ,,igent" mondasz erre a halálra, merthogy ez az, amiről szó van, realizálod, hogy az elme gyártotta önvaló érzékelés elfedte a rólad szóló igazságot - nem ahogy azt a múltad által definiáltad, hanem időtlenül. És amikor az, aki vagy arra gondol, hogy feloldódsz, összekapcsolódsz egy hatalmas erővel, ami tökéletes létezésed lényege. Jézus így nevezte: ,,örök élet". A Buddhizmusban gyakran nevezik ,,halhatatlan királyságnak".

 Na már most, jelentheti-e ez azt, hogy ha életedben nem élsz meg intenzív szenvedést, nincs lehetőséged a felébredésre? Először is, az a tény, hogy vonzódsz a spirituális tanításhoz vagy tanítóhoz, azt jelenti, hogy már eléggé kivetted a részed a szenvedésből, és a felébredési procedúra már valószínűleg elkezdődött. A tanító vagy tanítás persze még ekkor sem elengedhetetlen a spirituális felébredéshez, de időt takaríthat meg. Másodszor, az emberiség, mint egész, már elképzelhetetlen mértékű szenvedésen ment keresztül, amit legnagyobbrészt persze önmagának köszönhet, és amelynek a tetőpontját a XX. század kimondhatatlan borzalmai jelentik. Ennek a kollektív szenvedésnek az eredménye a készenlét az emberi lény spirituális ugrására, a spirituális felébredésre. Sok jelenleg élő egyén szempontjából ez azt jelenti jelenti: már eleget szenvedtek. Nincs szükség további szenvedésre. A szenvedés vége: ez minden igaz spirituális tanítás lényege. Légy hálás a szenvedésedért, mert eljuttat a felismerésig: soha többet nem kell szenvednem.

 ST: Tanításod a ,,most hatalmáról" olyan egyszerűnek tűnik. Valóban az lenne az elsődleges spirituális feladatunk, hogy teljesen elfogadjuk a jelen pillanatot?

 ET: A gondolatokkal és az érzelmekkel való azonosulás az, ami a hamis, ami az elme által konstruált önvaló érzékeléséhez vezet, amit a múlt kondicionál: a ,,kis énhez" és annak történetéhez. Ez a hamis önvaló soha nem boldog, vagy kiteljesedett hosszú ideig. Normális állapotában a nyugtalanság, kielégületlenség, vagy beteljesületlenség állapotának valamelyikében van. Azt mondja, hogy a boldogságot keresi, és mégis, folyamatosan konfliktusokat és boldogtalanságot gyárt. Valójában, konfliktusokra és ,,ellenségekre" van szüksége, hogy fenntartsa az elkülönülés érzését, amely a folyamatos túlélés biztosítéka. Tekintsd a törzsek, népek és vallások közötti konfliktusokat! Szükségük van az ellenségeikre, mivel azok biztosítják azt az elkülönültség érzést, amitől az ő kollektív egoista azonosságuk függ. A téves önvaló főként az emlékeken és az előrelátáson keresztül él. A múlt és a jövő a fő tartózkodási helye. A jelen pillanat a legjobb esetben is csak egy eszköz egy végcélhoz, egy lépcsőfok a jövőhöz, mert a jövő ígéri a beteljesedést, a jövő egyik vagy másik formája ígéri az üdvözülést. Az egyetlen probléma, hogy a jövő sohasem jön el. Az élet mindig most van. Bármi történjék, bármit tapasztalj, érezz, gondolj, csinálj - az mindig most van. Minden most van. És ha folyamatosan elszalasztod a mostot - ellenállsz neki, nem szereted, megpróbálsz megszabadulni tőle, egy végcél eszközévé redukálod, akkor elhibázod az életed lényegét, és beleragadsz a képek, fogalmak, címkék, értelmezések, ítéletek álomvilágába - elméd kondicionált tartalma az, ami ,,önmagaddá" válik. És elkülönülsz az élet teljességétől, ami ennek a pillanatnak az ,,ilyensége". Amikor kilépsz abból, ami van, akkor az életedből lépsz ki. Azért küzdesz, hogy elérj egy jövőbeni pontot, ahol nagyobb a biztonság, az elevenség, a bőség, a szeretet, az öröm ... nem lévén tudatában, hogy azok a dolgok alkotják annak a lényegét, aki már most vagy. Mindehhez az szükséges, hogy hozzáférj ahhoz a lényeghez ami a jelen pillanatot a barátoddá teszi. És felismerheted, hogy életed legnagyobb részében a jelen pillanatod ellenségeddé tetted. Nem tudtál ,,igent" mondani rá, nem tudtad átölelni. Kiléptél a jelenből, és így az életed küzdelemmé vált. Ez olyan normálisnak tűnik, mivel mindenki aki körülötted él, ugyanígy van vele. A hihetetlen dolog a következő: Az élet, az egész kozmoszt átható hatalmas intelligencia, támogatóddá válik, amint ,,igent" mondasz rá. Hol van az élet? Itt. Most. A jelen pillanat ,,vansága". A most először kicsinek tűnik, egy kis darabkának a múlt és a jövő között, és mégis, az élet összes ereje benne rejtezik. A spirituális felébredéskor a teljességbe, az elevenségbe, valamint a most szentségébe ébredsz fel. Távol voltál, aludtál és most jelen vagy, felébredett. A felébredés titka a feltétel nélküli elfogadása a pillanatnak, ahogy az van. Bizonyos emberek azért ébredtek fel, mert nem bírták tovább a szenvedést, ami a pillanat vanságának az el nem fogadásával jár. Ők szinte bele lettek erőszakolva a felébredésbe. Mások eleget szenvedtek, és készek önként átölelni a mostot. Amikor ezen az úton válsz jelenlévővé, akkor az elmédben lévő ítéletek, címkék és fogalmak elveszítik a fontosságukat, mivel most egy hatalmasabb intelligencia működik benned és rajtad keresztül. És az elme mégis nagyon hatékonyan és kreatívan használható, amikor az szükséges.

 Itt felmerülhet egy kérdés: Marad-e valamilyen igyekvés, amikor olyan jelen leszel a mostban? Nem leszel-e passzív abban az állapotban? Sok értelmetlen tevékenység elmaradhat, de a jelenlét állapota az egyetlen állapot, amelyben a kreatív energia elérhető számodra. Amikor beteljesedett vagy, és az önvaló érzése többé nem egy jövőbeli eredménytől függ, öröm áramlik mindenbe, amit csinálsz. Amit csinálsz azért csinálod, mert a tevékenység maga beteljesítő. Bármit is tégy vagy alkoss abban az állapotban, az magas minőségű. Ez azért van így, mert cselekvésed nem valamely végcél eszköze, és így szerető gondoskodás áramlik abba amit csinálsz.

 ST: A ,,jelenben" lét olyan kézzelfoghatónak hangzik, és mégis nagyon nehéz fenntartani. Van valamilyen praktikus tanácsod az emberek számára, hogyan tartsák fenn a jelen pillanat tudatosságát?

 ET: Jóllehet a régi tudatosság, vagy inkább tudattalanság még tekintélyes nyomatékkal rendelkezik, és nagy mértékben az mozgatja világunkat, az új felébredett tudatosság - a jelenlét - már sok emberi lényben elkezdett felbukkanni. A Most hatalma c. könyvemben említek olyan módszereket, amelyek révén fenntarthatod a jelen pillanat tudatosságát, de a fő dolog, hogy ahelyett, hogy abban hinnél, hogy minden erődet összeszedve kell megpróbálnod elérni a megtörténtét, inkább megengeded, hogy megjelenjen a tudatosságnak ez az új állapota. Hogyan engedd meg a megjelenését? Egyszerűen, a jelen pillanatnak megengeded, hogy olyan legyen, amilyen. Ennek révén elengeded a vannal - a most ilyenségével - szembeni belső ellenállást. Ez lehetővé teszi életed gyönyörű kibontakozását. Nincs ennél nagyszerűbb spirituális gyakorlat.

Forrás
(Sounds True Publisher interjú)

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=105435&n=bystron&blog_cim=A%20Most%20hatalma%20%E9s%20a%20szenved%E9s%20v%E9ge

Biztos ismerős az az érzés amikor kimész külföldre, és olyan helyeken barangolsz ahol még életedben nem jártál. Hogy érezted ilyenkor magad? Éberré váltál? Életteliséget tapasztaltál? Esetleg a kisebb - nagyobb problémák melyek nyomasztottak egy csapásra megszűntek létezni? Netán boldognak érezted magad?

 Az emberek többnyire logikusan gondolkodnak, és ebből adódóan ész-szerűen, racionálisan, sztereotípiáktól vezényelve közelítik meg az éppen eléjük kerülő  életeseményt-tárgyat-személyt-látványt-feladatot-kutyát-lovat-gőzmozdonyt stb. Szabályokat követünk és normákhoz igazodunk, hiszen egy olyan közegben szocializálódtunk, melyben azt tanultuk meg, hogy bármit nem lehet, vannak bizonyos határok, melyeket nem léphetünk túl. És a kezdetben mindenkiben meglévő definiálhatatlan és megfoghatatlan szellemiség, mely szabadon szárnyalt, berepült egy kalitkába, majd elhitették vele, hogy az a normális, ha be van zárva, és a saját határai - ami kezdetben a végeláthatatlan égbolt volt - a kalitka sivár és unalmas területére redukálódott. A szabad szellem logikusan működő gépezetté vált, mely mint egy robot, ugyanazokat a válaszokat adta, és egy bizonyos mechanizmus mentén kiszámíthatóvá és tökéletesen jól definiálhatóvá vált. A spontaneitás kiveszett az emberekből, és ezzel egyenesarányosan az ismeretlentől elkezdtek félni. Miért is? Egy előre Nem látható helyzetben nem működnek az idők során jól bevált, és rutinná fejlődő válaszok, és mivel az emberek többsége megszokott gondolkodásminták szerint éli az életét, minden olyan helyzet, ahol ez a séma nem működik csődöt mond, és ki kell lépni a komfort zónából, a megszokott állóvízből és olyan húrokat kell megpendíteni, melyek már rég feledésbe merültek. Az egyik ilyen húr a kreativitás, a másik a spontaneitás, a harmadik pedig a tudatosság. Mi vagyunk a hangszer, és ezek a húrok ott vannak bennünk, melyeket megpendítve gyönyörű zene bontakozhat ki, csak meg kell adni a lehetőséget, hogy ne csak a jól bevált nóta szóljon. És ennek a tanulásnak, tökéletes terepe az Élet.

Az élet, mely tele van szépséggel, spontaneitással, és lehetőségekkel. Annyit kell, csak tennünk, hogy legyünk annyira bevállalósak, hogy a megszokott útvonalról letérjünk, és járjuk egy kicsit az ismeretlent, kalandozzunk egy jót. Biztos ismerős az az érzés amikor kimész külföldre, és olyan helyeken barangolsz ahol még életedben nem jártál. Hogy érezted ilyenkor magad? Éberré váltál? Életteliséget tapasztaltál? Esetleg a kisebb - nagyobb problémák melyek nyomasztottak egy csapásra megszűntek létezni? Netán boldognak érezted magad? Milyen érdekes... Ezek mind olyan érzések és tudatállapotok, melyek egyszer régen a mindennapjaid részei voltak, lehet ez legutoljára gyerekkorodban fordult elő veled. Az a jó hírem van, hogy ez a gyermeki minőség ott van benned, és csak fel kell ébresztenil!

Sok dologról volt eddig szó. Szabad szellem, spontaneitás, éberség, gyermeki én... Ezek látszólag különböznek egymástól gyakorlatilag pedig ugyananarról szólnak. Rólad. Arról aki, igazából vagy legbelül, a felszínes gondolkodás, név, beosztás és további identitás képző megnevezések mögött melyekkel teljes mértékben azonosultál az életed során. A jó hír az, hogy szert tehetsz erre a minőségedre, a rossz hír az, hogy ehhez el kell felejtened mindent amit eddig hittél és gondoltál magadról.

Egy utazásra invitállak. Készen állsz?

Rejtő Dávid